Nem voltak hiábavalóak az újabb ciánszennyezéssel fenyegető viharfelhők Nagybánya egén. A vihar is kitört, amikor a híresztelések szerint egyik éber önkormányzati tanácsos felfedezte, hogy három engedélyt bocsátott ki a Polgármesteri Hivatal az utóbbi években, a ciántechnológiával történő aranykitermeléssel kapcsolatos beruházásokra.
Ülések és gyűlések sorozata indult, vádak és veszekedések kezdődtek és a mindig résen levő természetvédők is újabb megnyilatkozáshoz jutottak, mert nagy veszély fenyegeti Nagybányát.
Ez alkalommal a hivatalosságok is komolyan vették a dolgot és nemcsak városi szinten, hanem a megyei vezetés is intézkedéseket foganatosított. A kormánybiztos találkozót kezdeményezett, melyen az érintett intézmények mellett lakossági vélemény nyilvánításra is lehetett számtani. A sajtó, politikusok, civil szervezetek képviselői és a lakosság reagálása nem késett, a prefektus „vérszegény” felvezetése mellett.
Kellenek-e még bizonyítékok, hogy bármilyen aranybánya társaságra nincs szükség? Az idegenek és egy kis hazai csoport nyeresége volt meghatározó, azoké akik „ide hozták őket”. Az államnak nem volt semmilyen haszna az egészből, az aranyat és ezüstöt elvitték és itthagyták a töméntelen mennyiségű, több millió tonna ciánnal szennyezett hulladékot. – volt a közvélemény a nyilatkozatok közepette. érdemes továbbolvasni….
