Hitter Ferenc

Ț჎

Ismert, elismert, de újonc, ismeretlen nevek a képek alatt. Körülbelül 190 alkotás, festmény és szobrászat volt megtekinthető és marad továbbra is tárlaton október 23-ig a Nagybányai Festőkolónia kiállítótermeiben. Az évi nagy tárlat alkotóinak bemutatkozását eddig ritkán látott nagyszámú tömeg, – bizonyára mind művészetkedvelők, pártolók – tisztelte meg jelenlétével a megnyitón. Nagybánya talán ébredezik? Minden feltétele meg van rá. A “hagyományosan” ismert festőművészek sorait szaporítja a mágneses vonzás. A hagyományok, a fejlődés, az egyetem végzettjei, a nagy lehetőségek, a még nem létező művészet-turizmus. Sokszor hasonlítom össze ezt a Festő-Mekkát több más város, ország régen kialakított hírneves festőközpontjával. Talán rangsorolni sem lehetne ezeket a neveket. Nem is teszem, több tíz galéria, festőtelep, véndéglátó létesítmény, lehetőségek kínálkoznak ott, Szentendrétől Barbizonig. Nagybányán majdnem semmi. Egyetlen művészeti múzeumban törekszenek némi “nagybányaiság” bemutatására. Ez kevés. De lehet, hogy elkezdődött az ébredezés. Annyian tudják, hogy lehetne, hogy kellene, hogy van esély és lehetőség. Csak össze kellene fogni? Csak el kellene kezdeni? Csak össze kellene tartani művészeknek, kritikusoknak, vezetőknek, pártolóknak egyaránt? érdemes továbbolvasni….

A Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület, társadalmi szervezet, amelyet a tagok hoztak létre. Az Egyesület egyben a Kánonjogi Kódexben foglaltak szerinti krisztushívők magántársulata.

“Gyertek kövessetek és emberek halászává teszlek benneteket”

A Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata olyan magyar alapítású mozgalom, amely a római katolikus egyház tanítását vallva fő feladatának tekinti a Kárpát-medencei magyar anyanyelvű keresztény közösségek összefogását, támogatását és segítését.

Régiókra van felosztva, melyek között, a partiumi régió egyik kiemelkedő, bőséges tevékenységet folytató szervezete a Nagybányai. érdemes továbbolvasni….

Feltűnően nagy szavak jelennek meg a fenti címben, melyeket jó értelemben kell venni. Isten ments, hogy minden tekintetben így történjen! A művészetről, a festészetről van szó, amiben már-már kialakult konkurrencia uralkodik a hagyományokat őrző és világhírnevet elért Nagybánya és az ugyancsak sajátos hagyományokkal rendelkező és művészet tiszteletet gyakorló Szatmárnémeti között.
Amikor meghívót kaptam két festőmnűvész megnyitójára, örömmel gondoltam, hogy igencsak eltelt az idő, a táborok és tájképfestészet nyári időszaka és jöhetnek az eredmények: a kiállítások, ahol majd csodálhatjuk a “termést”. érdemes továbbolvasni….

A TL+ magyar nyelvű műsora pénteken, szeptember 9-én 17,00 órától

Már csak néhány nap választ el az idei Főtér Fesztiváltól. A nagybányai rendezvénysorozat, eddig talán a legnagyobb méretű és gazdag programszerkezettel, rendhagyó módon idén a Klastromrétről indul.
Idén szeptember 16-18. között zajlik Nagybánya és a környékbeli magyar közösség egyik legfontosabb, legnagyobb rendezvénysorozata. A helyi civil szervezetek, ifjúsági és kulturális egyesületek közös őszi rendezvénye ifjúsági fesztiválként dobbantott 2006-ban. Azóta nyitottabbá és sokrétűbbé vált, s a helybeliek mellett a külföldön élőket is igyekszik megszólítani. A cél: hacsak pár napra is, egy közösségbe kovácsolni mindenkit, akinek Nagybánya fontos, aki Nagybányán él, vagy élt – és aki magyar. érdemes továbbolvasni….

A romániai rendszerváltás óta eltelt két évtized már elegendő időtávlatot teremt arra, hogy a szellem embere szembenézzen mindazzal, aminek azelőtt — költőként, íróként, újságíróként, lapszerkesztőként — cselekvő részese, exponens szereplője vagy kiszolgáltatottja volt.
Cseke Gábor kötete őszinte, megrázó konfesszió egy, a diktatúrabeli alkotó egyéniség életéről, aki a hatvanas évek elején, pályakezdőként, nem kevesebbet tűzött maga elé, mint „mindenáron jónak és becsületesnek, meg mindennek lenni”, pályája során életelvként szabta magának: „rosszban a jót; semmiképp sem azt, hogy jóban a rosszat”. Csakhogy azok az idők nem a nemes, elvont ideálok érvényesülésének a terét kínálták. Különös, sajátos helyzetbe sodródott az az ifjú, aki polgári származása révén „egy kétes hírű és bizonytalan erkölcsű társadalmi osztály képviselőjeként” — édesapja egyetemi tanár volt, ami a proletárdiktatúrában semmiképp sem számított jó ajánlólevélnek — naív álmodóként arra vállalkozott, hogy „a szocializmus felé terelgetett életünk szüntelen jobbulásának lelkes híve és propagálója” legyen. Sőt még annál is több. Hisz pályája mihamar magasra röpítette: az országos hetilap, az Ifjúmunkás főszerkesztője, a hatalmi hierarchia tagja lett. Úgy vélte, hogy az adott helyzetben a kockázatok, a vakmerőségek helyett a kompromisszumok és hasznos egyezkedések a valóban hatékony, célravezető eszközök. Súlyos árat fizetett érte. A hatalom annál többet kívánt. „Az újság volt az egyetlen és az utolsó szerelem. Ami értelmet adott életemnek, és amely jégre vitt.” A polip, amely magához ragadta, távolról sem elégedett meg a tehetséges ifjú lelkesedésével, képességeinek kamatoztatásával; a kompromisszumok helyett a megalkuvás csapdájába kényszerítette. érdemes továbbolvasni….

Interjú Nm. Ft. Cserháti Ferenc , a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspökkel, negyven éves papi szolgálatát otthon, Túrterebesen ünneplő körben, augusztus 15-én.
Máriás József (M.J.): Előbb, kérem, szóljon a szülőfaluhoz fűződő kapcsolatáról, melynek szálait a négy évtized sem gyengítette!
Ft. Cserháti Ferenc: Túrterebesre, bárhol is éltem, szolgáltam, mindig hazajöttem. A szülőföld meghatározta az egész életemet. Mélyen bennem él. Számomra az nem csupán egy helységnév. Jelenti a szüleimet, testvéreimet, a tágabb családot, a falut; jelenti továbbá hitem megalapozását, a közös családi imákat, a templomot, az ott szolgált s engem segítő plébánosokat. Egy szóval kifejezve: a gyökereimet, melyek oly mélyre fúródtak az éltető anyaföldbe, a népi és hitbeli hagyományainkat, családi és nemzeti értékeinket, hitelveinket magába foglaló kultúrába, jelenti a gyökereket, amelyek ma is táplálnak, pályám során oly gyümölcsöt teremtek. Gondolataimat, érzéseimet megerősítik XVI. Benedek pápának a madridi ifjúsági találkozóhoz intézett szavai, aki azokat egyetemesebb távlatokba helyezve, az Istenhez fűződő gyökerekre figyelmeztet, azok megerősítésére buzdít. Nem véletlenül, hisz napjainkban keresztény és nemzeti gyökereinket oly sok támadás éri, gyengíti, tépi, szaggatja. Csak erős gyökér teremhet jó gyümölcsöt! Csak a Krisztus tanítására, az evangéliumra épített hit segíthet abban, hogy szekularizálódó világunkban megújulhassunk – itthon és bárhol a világon. érdemes továbbolvasni….

2011. augusztus hó utolsó szombatján tartották a már megszokott, hagyományosan a nagybányai Szentháromság templomban megrendezett véndiák találkozójukat, az 1951-ben végzett Vegyészeti Műszaki Középiskola diákjai.
Egy nappal előbb, péntek délután, a helyi TV magyar nyelvű műsorában tartott stúdióbeszélgetésen vettek részt a diáktársak közül: Filipp László, Ulbrechtné Pintér Ildikó, Auer István és Török István. A TV nézők jelzései sem maradtak el, az osztálytársak, ismerősök köréből, Nagybányáról más városokból és országokból.
Az idén, az egykori 46-os létszámmal induló osztály diákjainak száma pontosan a felére csökkent, az élő 23-ból pedig csak tizenhárman lehettek jelen a templomban.
Az elmúlt évek találkozóinak felemelő hangulatát, a már megszokott orgonakoncertet, más ünnepies programmal is dúsították a lelkes szervezők. érdemes továbbolvasni….

2011. augusztus 27-én, szombaton 14,00 órai kezdettel tartják Nagybányán a Szentháromság templomban 60 éves véndiák találkozójukat a Nagybányai Vegyészeti Középiskola magyar tannyelvű tagozatának 1951-ben végzett növendékei.
A különleges alkalomra rendezett ünnepélyes program ökumenikus Istentisztelettel, Nt. Bak Enikő lelkipásztor igehirdetésével kezdődik. A már hagyományos, Dobránszky Zoltán Németországban élő osztálytárs orgonakoncertje mellett, Moldován Blanka, a marosvásárhelyi Szinművészeti Egyetem hallgatója köszönti az ünneplőket az ifjúság nevében. Filipp László mérnök köszöntője után Ft. Lieb József kanonok imájával zárul az ünnepség.

Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény magyar királysággá alakította át.
Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet.
Apja Géza magyar fejedelem, anyja pedig az erdélyi Zombor gyula Sarolt nevű, leánya volt. Születésekor a pogány Vajk nevet kapta.
Adalbert prágai püspök gondoskodott a fiú keresztény szellemű taníttatásáról, és ő volt az is, aki megkeresztelte. Névadója az első keresztény vértanú, István volt.
Adalbertnek amellett, hogy megkeresztelte Istvánt, feltehetően szerepe volt házasságának létrejöttében is. István 996-ban vette feleségül II. Henrik bajor herceg leányát, Gizellát.
István Géza fejedelem halála után követte őt a fejedelmi székben. Géza azért, hogy fia számára biztosítsa a trónt halála után, megeskette a főurakat, hogy fiát támogatják. Azonban mikor Géza meghalt, Koppány bejelentette igényét a fejedelmi trónra. Kemény harcok után Koppány életét vesztette, István Koppány testét felnégyeltette és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartották az ország négy legfontosabb várának kapuja felett – Győrben, Veszprémben, Esztergomban és Gyulafehérváron – jelezve, hogy mi vár az uralkodónak nem engedelmeskedőkre. érdemes továbbolvasni….

Nagybánya ősi polgárai idetelepült német ajkú iparosok, bányászok és kereskedők voltak. A város védőszentje Szent István király. Nagybánya messzi földön híres volt Szent István nevezetű gótikus stílusú templomáról, ami egyedi módon kéthajósnak épült, és 1387-ben fejezték be. A templom méretei impozánsak voltak, az épület 50 méter hosszú, a tornya 40 méter magas, mai napig is magaslik Nagybánya felett.

Augusztus 20 táján különböző megemlékezéseket tartanak Szent István királyról. “…De mi keresztények nem csupán megemlékezünk valakiről, aki nemzetünk alapítója, országalapító, nem csak megemlékezünk az államalapításról, hanem olyan valakit állítunk lelki szemünk elé, akit szentté avattak. A mi megemlékezésünk nem csupán arra akar minket ösztönözni, hogy emlékezzünk valakire, aki 969-ben született, 1000-ben megkoronázták, de aki megvívta a maga harcát a nép és az ország ellenségeivel, aki aztán választott egy utat magának és népének, majd koronát kért a pápától, és amikor mindent, amit csak alkotott látta mintegy megsemmisülni, akkor 1038 augusztus 15-én visszaadta lelkét az Istennek. Előtte azonban még országát és népét felajánlotta a magyarok Nagyasszonyának. Szent István egy életet épített Krisztusra és egy országot szeretett volna sziklára építeni.” – hangoztatta egyik szentbeszédében Schönberger Jenő megyéspüspök. érdemes továbbolvasni….