Hitter Ferenc

Péntek délután 17,00 órakor kezdődik a magyar nyelvű műsor a telepluszon. Október 9-én a Misztótfalusi Kis Miklósról tartott megemlékező ünnepséget közvetítjük a Misztótfalui Református Egyházközség templomából és múzeumból. A helyszínen készített több mint egy órás film istentisztelettel kezdődik, majd a köszöntők, megemlékező és méltató beszédek rövid összefoglalója után a Gyűjteményt ismerteti a film. Az ünnepségen szerepelt a Koltói Kórus.

Misztótfalusi Kis Miklós Alsó-Misztótfaluban született, 1650-ben. Magyar nyomdász, betűmetszőként ismert.
Egy új Biblia nyomásának felügyelete végett külföldre ment. Teológiai tanulmányainak folytatása helyett azonban Amszterdamban kizárólag a könyvnyomtatás mesterségét kezdte tanulni, melyet művészetté fejlesztve sajátított el. 1689 őszén visszaindult hazájába. 1690-ben megtelepedett Kolozsvárott, hol 1693-ban nyomdát alapít. Csaknem kezdettől fogva haláláig könyvek kiadásával, valamint azok javításával és bővítésével foglalkozott.

A TL+ műsorát bárhol a világon lehet követni interneten: www.canal7.ro címen

A Nagybányától csak néhány száz méterre fekvő Misztótfalu, manapság fejlődő ipari város nem csak a magyarok számára, hanem a világtörténelem szintjén is híres múltat rejt szülötte által. Sokan az erre látogatók, vagy a környék nevezetességeit megtekintők megállnak Tótfaluban, hogy a református templom és a mellette húsz évvel ezelőtt létrehozott Misztótfalusi Kis Miklós Gyűjteményt megtekintsék.
2011. október 9-én a Nagybányai Református Egyházmegye és a Misztótfalui Református Egyházközség a Misztótfalusi Kis Miklós Gyűjtemény megnyitójának 20. évfordulóján színvonalas megemlékezést rendezett. Az egyházközség lelkésze Nt. Ecsedi Árpád jó néhány éve gondozója, örzője a “múzeumnak”. Vele együtt a kis város református közössége, korábbi gondnoka Romok József, nagy tisztelettel és óvatos gondossággal vigyáznak történelmünk kis szeletére és méltó helyen igyekeznek tartani a világító lángot, ami kultúránk, örökségünk egyik féltett kincse és az egykori lelkipásztor Molnár József áldozatos és lelkes munkájának eredménye.
Az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel a magyar nyomdász és betűmetsző, Misztótfalusi Kis Miklós emlékét tisztelő erdélyi, magyarországi és hollandiai értékelők, az egyházmegye lelkipásztorai, nagybányai és helybeli érdeklődők. Jelen volt és az istentiszteleten szolgált Nt.Hermán M. János lelkipásztor. A koltói kórus Téglás Lajos karnagy vezetésével az ünnepség magasztosságát emelte. Üdvözlő beszédet mondott
Nt. Varga Károly esperes, Dunai Péter Magyarország Kolozsvári konzulja, Anton Ardelean Misztótfalu polgármestere. Az előadók: dr. Ferenc Postma – Vrije Egyetem Amsterdam – A holland kapcsolatok háttere és az erdélyi diákok a XVII. században, Ősz Előd Kolozsvári lelkész levéltáros: Az Aranyos Biblia címmel. Molnár Józsefre emlékezett Angster Mária Magyarországról és Ronald Steur Hollandiából. A lelkipásztorok, érdeklődő hívek között jelen voltak dr. Fekete Károly a Debreceni Hittudományi Egyetem rektora, a Tótfalusi Kis Miklós Alapítvány elnöke, György Géza az Alföldi Nyomda vezérigazgatója, Dávid Zoltán a Kolozsvári Misztótfalusi Kis Miklós nyomda és sajtóközpont igazgatója, Vicsai János tanár, egyházmegyei főgondnok, a sajtó képviselői.
A templom melletti, Kis Miklós emlékére állított kopjafa megkoszorúzása után következett néhány rendkívül érdekes, tartalmas és tanulságos előadás.
Dr. Ferenc Postma német nyelvű előadását Ősz Előd fordította. A dokumedntált bemutatóban az előadó kitért az 1585-ben alapított egyetemre, az ott tanuló erdélyiek sorsára, helyzetére, a kor elvárásainak megfelelő tevékenységekre. Az első odaérkezett erdélyi diák brassói volt 1597-ben, de ott tanult Szenci Molnár Albert is A lelki élet fontosságáról és természetesen Kis Miklórsról hallhattak az érdeklődők érdekes részleteket.
Ősz Előd előadása az Aranyos Biblia létrehozását és viszontagságait, haza érkezését részletezte. A Bibliák története, Szenci Molnár Zsoltáros könyve, a már több mint 400 évvel előbbi történeteket elevenítette fel. Az előadást nagy figyelemmel hallgatta az érdeklődő közönség.
Angster Mária mérnökasszony Molnár Józsefre emlékezett, akinek köszönhető a Gyűjtemény ittléte. 35 évi emigráció urtán sikerült nagymonográfiájában utazásainak és kutatásainak eredményeit megmentenie, a nyugaton felfedezett bizonyítékokat elhelyeznie.
Ronald Steur holland diplomata Molnár Józseffel kapcsolatos személyes emlékeiről beszélt magyar nyelven. Előadását érdekes vallomással fejezte be, mégpedig, hogy Tótfalusi Kis Miklós és Molnár József segítségével a magyar történelmet és társadalom ismeretet kezdte jobban érteni.
Ugyanaz az érdeklődés övezte a gyűjtemény, a múzeum megtekintését, ahol Ecsedi Árpád lelkipásztor tartott rövid ismertetőt és Romok József egykori gondnok is felhívta a figyelmet egyes különlegességekre.

Misztótfalusi Kis Miklós Alsó-Misztótfaluban született, 1650-ben. Magyar nyomdász, betűmetszőként ismert.
Iskoláit szülőfalujában kezdte, 1662-től Nagybányán, 1666-tól pedig Nagyenyeden folytatta. 1677-ben lektornak ment Fogarasra; innen három év múlva ismereteinek gyarapítása és egy új Biblia nyomásának felügyelete végett külföldre ment. Teológiai tanulmányainak folytatása helyett azonban Amszterdamban kizárólag a könyvnyomtatás mesterségét kezdte tanulni, melyet művészetté fejlesztve sajátított el. 1686-ra az 1645. évi amszterdami kiadású magyar nyelvű Bibliát adta ki. A Blaeu-nyomdában betűmetszéssel és betűöntéssel foglalkozva még három évet töltött Amszterdamban. 1689 őszén visszaindult hazájába. 1690-ben megtelepedett Kolozsvárott, hol 1693-ban nyomdát alapít. Csaknem kezdettől fogva haláláig könyvek kiadásával, valamint azok javításával és bővítésével foglalkozott.
Életművének része a Janson néven ma is ismert betűtípus, amely az amszterdami tartózkodása végeztével értékesített betűkészletéből származik. Antikva latin betűin kívül, amit róla neveztek el, megbízást kapott egyéb betűtípusok metszésére is. Tervezett héber, görög és örmény betűket és elkészítette az első grúz nyomtatott ábécét.
Mint a református egyház nyomdáinak kezelője, sokat fáradozott a latin iskolai tanítási nyelvnek magyarra való fölcserélésén, amivel, és Apologia Bibliorum című művével maga ellen zúdította a református papság és a professzorok nagyobb részét. Mivel a Bibliában helyesírási és egyéb kisebb javításokat végzett, azzal vádolták, hogy annak a szövegét meghamisította. A folytonos vádaskodások 1698-ban Mentség című könyve megírására késztették, azonban még ebben az évben a zsinat elé idézték, mely arra kényszerítette őt, hogy Apologiáját és Mentségét visszavonja. Élete utolsó három esztendejében ágyban fekvő beteg volt, de a nyomdákat haláláig irányította. 1702. március 2-án meghalt. Sírja a házsongárdi temetőben található.
Németh László drámája, az Eklézsiamegkövetés (1946) dolgozza fel Misztótfalusi tragédiáját.

Ț჎

Ismert, elismert, de újonc, ismeretlen nevek a képek alatt. Körülbelül 190 alkotás, festmény és szobrászat volt megtekinthető és marad továbbra is tárlaton október 23-ig a Nagybányai Festőkolónia kiállítótermeiben. Az évi nagy tárlat alkotóinak bemutatkozását eddig ritkán látott nagyszámú tömeg, – bizonyára mind művészetkedvelők, pártolók – tisztelte meg jelenlétével a megnyitón. Nagybánya talán ébredezik? Minden feltétele meg van rá. A “hagyományosan” ismert festőművészek sorait szaporítja a mágneses vonzás. A hagyományok, a fejlődés, az egyetem végzettjei, a nagy lehetőségek, a még nem létező művészet-turizmus. Sokszor hasonlítom össze ezt a Festő-Mekkát több más város, ország régen kialakított hírneves festőközpontjával. Talán rangsorolni sem lehetne ezeket a neveket. Nem is teszem, több tíz galéria, festőtelep, véndéglátó létesítmény, lehetőségek kínálkoznak ott, Szentendrétől Barbizonig. Nagybányán majdnem semmi. Egyetlen művészeti múzeumban törekszenek némi “nagybányaiság” bemutatására. Ez kevés. De lehet, hogy elkezdődött az ébredezés. Annyian tudják, hogy lehetne, hogy kellene, hogy van esély és lehetőség. Csak össze kellene fogni? Csak el kellene kezdeni? Csak össze kellene tartani művészeknek, kritikusoknak, vezetőknek, pártolóknak egyaránt? érdemes továbbolvasni….

A Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület, társadalmi szervezet, amelyet a tagok hoztak létre. Az Egyesület egyben a Kánonjogi Kódexben foglaltak szerinti krisztushívők magántársulata.

“Gyertek kövessetek és emberek halászává teszlek benneteket”

A Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata olyan magyar alapítású mozgalom, amely a római katolikus egyház tanítását vallva fő feladatának tekinti a Kárpát-medencei magyar anyanyelvű keresztény közösségek összefogását, támogatását és segítését.

Régiókra van felosztva, melyek között, a partiumi régió egyik kiemelkedő, bőséges tevékenységet folytató szervezete a Nagybányai. érdemes továbbolvasni….

Feltűnően nagy szavak jelennek meg a fenti címben, melyeket jó értelemben kell venni. Isten ments, hogy minden tekintetben így történjen! A művészetről, a festészetről van szó, amiben már-már kialakult konkurrencia uralkodik a hagyományokat őrző és világhírnevet elért Nagybánya és az ugyancsak sajátos hagyományokkal rendelkező és művészet tiszteletet gyakorló Szatmárnémeti között.
Amikor meghívót kaptam két festőmnűvész megnyitójára, örömmel gondoltam, hogy igencsak eltelt az idő, a táborok és tájképfestészet nyári időszaka és jöhetnek az eredmények: a kiállítások, ahol majd csodálhatjuk a “termést”. érdemes továbbolvasni….

A TL+ magyar nyelvű műsora pénteken, szeptember 9-én 17,00 órától

Már csak néhány nap választ el az idei Főtér Fesztiváltól. A nagybányai rendezvénysorozat, eddig talán a legnagyobb méretű és gazdag programszerkezettel, rendhagyó módon idén a Klastromrétről indul.
Idén szeptember 16-18. között zajlik Nagybánya és a környékbeli magyar közösség egyik legfontosabb, legnagyobb rendezvénysorozata. A helyi civil szervezetek, ifjúsági és kulturális egyesületek közös őszi rendezvénye ifjúsági fesztiválként dobbantott 2006-ban. Azóta nyitottabbá és sokrétűbbé vált, s a helybeliek mellett a külföldön élőket is igyekszik megszólítani. A cél: hacsak pár napra is, egy közösségbe kovácsolni mindenkit, akinek Nagybánya fontos, aki Nagybányán él, vagy élt – és aki magyar. érdemes továbbolvasni….

A romániai rendszerváltás óta eltelt két évtized már elegendő időtávlatot teremt arra, hogy a szellem embere szembenézzen mindazzal, aminek azelőtt — költőként, íróként, újságíróként, lapszerkesztőként — cselekvő részese, exponens szereplője vagy kiszolgáltatottja volt.
Cseke Gábor kötete őszinte, megrázó konfesszió egy, a diktatúrabeli alkotó egyéniség életéről, aki a hatvanas évek elején, pályakezdőként, nem kevesebbet tűzött maga elé, mint „mindenáron jónak és becsületesnek, meg mindennek lenni”, pályája során életelvként szabta magának: „rosszban a jót; semmiképp sem azt, hogy jóban a rosszat”. Csakhogy azok az idők nem a nemes, elvont ideálok érvényesülésének a terét kínálták. Különös, sajátos helyzetbe sodródott az az ifjú, aki polgári származása révén „egy kétes hírű és bizonytalan erkölcsű társadalmi osztály képviselőjeként” — édesapja egyetemi tanár volt, ami a proletárdiktatúrában semmiképp sem számított jó ajánlólevélnek — naív álmodóként arra vállalkozott, hogy „a szocializmus felé terelgetett életünk szüntelen jobbulásának lelkes híve és propagálója” legyen. Sőt még annál is több. Hisz pályája mihamar magasra röpítette: az országos hetilap, az Ifjúmunkás főszerkesztője, a hatalmi hierarchia tagja lett. Úgy vélte, hogy az adott helyzetben a kockázatok, a vakmerőségek helyett a kompromisszumok és hasznos egyezkedések a valóban hatékony, célravezető eszközök. Súlyos árat fizetett érte. A hatalom annál többet kívánt. „Az újság volt az egyetlen és az utolsó szerelem. Ami értelmet adott életemnek, és amely jégre vitt.” A polip, amely magához ragadta, távolról sem elégedett meg a tehetséges ifjú lelkesedésével, képességeinek kamatoztatásával; a kompromisszumok helyett a megalkuvás csapdájába kényszerítette. érdemes továbbolvasni….

Interjú Nm. Ft. Cserháti Ferenc , a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspökkel, negyven éves papi szolgálatát otthon, Túrterebesen ünneplő körben, augusztus 15-én.
Máriás József (M.J.): Előbb, kérem, szóljon a szülőfaluhoz fűződő kapcsolatáról, melynek szálait a négy évtized sem gyengítette!
Ft. Cserháti Ferenc: Túrterebesre, bárhol is éltem, szolgáltam, mindig hazajöttem. A szülőföld meghatározta az egész életemet. Mélyen bennem él. Számomra az nem csupán egy helységnév. Jelenti a szüleimet, testvéreimet, a tágabb családot, a falut; jelenti továbbá hitem megalapozását, a közös családi imákat, a templomot, az ott szolgált s engem segítő plébánosokat. Egy szóval kifejezve: a gyökereimet, melyek oly mélyre fúródtak az éltető anyaföldbe, a népi és hitbeli hagyományainkat, családi és nemzeti értékeinket, hitelveinket magába foglaló kultúrába, jelenti a gyökereket, amelyek ma is táplálnak, pályám során oly gyümölcsöt teremtek. Gondolataimat, érzéseimet megerősítik XVI. Benedek pápának a madridi ifjúsági találkozóhoz intézett szavai, aki azokat egyetemesebb távlatokba helyezve, az Istenhez fűződő gyökerekre figyelmeztet, azok megerősítésére buzdít. Nem véletlenül, hisz napjainkban keresztény és nemzeti gyökereinket oly sok támadás éri, gyengíti, tépi, szaggatja. Csak erős gyökér teremhet jó gyümölcsöt! Csak a Krisztus tanítására, az evangéliumra épített hit segíthet abban, hogy szekularizálódó világunkban megújulhassunk – itthon és bárhol a világon. érdemes továbbolvasni….

2011. augusztus hó utolsó szombatján tartották a már megszokott, hagyományosan a nagybányai Szentháromság templomban megrendezett véndiák találkozójukat, az 1951-ben végzett Vegyészeti Műszaki Középiskola diákjai.
Egy nappal előbb, péntek délután, a helyi TV magyar nyelvű műsorában tartott stúdióbeszélgetésen vettek részt a diáktársak közül: Filipp László, Ulbrechtné Pintér Ildikó, Auer István és Török István. A TV nézők jelzései sem maradtak el, az osztálytársak, ismerősök köréből, Nagybányáról más városokból és országokból.
Az idén, az egykori 46-os létszámmal induló osztály diákjainak száma pontosan a felére csökkent, az élő 23-ból pedig csak tizenhárman lehettek jelen a templomban.
Az elmúlt évek találkozóinak felemelő hangulatát, a már megszokott orgonakoncertet, más ünnepies programmal is dúsították a lelkes szervezők. érdemes továbbolvasni….

2011. augusztus 27-én, szombaton 14,00 órai kezdettel tartják Nagybányán a Szentháromság templomban 60 éves véndiák találkozójukat a Nagybányai Vegyészeti Középiskola magyar tannyelvű tagozatának 1951-ben végzett növendékei.
A különleges alkalomra rendezett ünnepélyes program ökumenikus Istentisztelettel, Nt. Bak Enikő lelkipásztor igehirdetésével kezdődik. A már hagyományos, Dobránszky Zoltán Németországban élő osztálytárs orgonakoncertje mellett, Moldován Blanka, a marosvásárhelyi Szinművészeti Egyetem hallgatója köszönti az ünneplőket az ifjúság nevében. Filipp László mérnök köszöntője után Ft. Lieb József kanonok imájával zárul az ünnepség.