Hitter Ferenc

„Nevelni a szépre, a jóra, népünk, a mellettünk élők és szülőföldünk iránti megbecsülésre, szeretetre. És a becsületes, de sokszor ki nem fizetődő munkára.”
Metz József

Lehet–e ennél szebben megfogalmazni a pedagógiai hivatás lényegét, célját? A kilencedik évtizedében járó Metz József tanár úr pedagógiai ars poeticá–ja a Bányavidéki Új Szóban 1988-ban közölt interjúban olvasható. A hosszú, viszontagságos életút, rögös pálya sem ingatta meg hitét a tanítás értelmében, szépségében, nemzetünket, népünket megtartó szolgálatában. Hirdette, vallotta, hogy értelmiséginek lenni több, messzemenően több egy diplomával hitelesített státusznál. Értelmiséginek lenni – vallotta felesége, az áldott jó Márta nénivel egybehangzóan – elsősorban cselekvés, egy önmagunkat folyton megújító, szellemünket folyton izzásban tartó, kisugárzó készenléti állapot, soha el nem fogyó lámpás, mely másoknak világít. Ha rá gondolok, önkéntelenül is Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós életpéldája jut eszembe. Hivatását – Németh Lászlóhoz hasonlóan – ő is varázskörnek tekintette, melyet a munka szentel meg. Igen fontosnak tartotta, hogy megismerje azt a tárgyi és szellemi környezetet, ahova sorsa vezette. Már az első években megírja a nagybányai magyar középiskola történetét, kiegészítve Morvay Győző: A középoktatás története Nagybányán című, 1896-ban megjelentetett munkáját. A kiváló tanárelődökhöz méltó elkötelezettséggel, elszánással lépett katedrára, vállalta és folytatta a küzdelmet. Soha egy zokszó nélkül, soha sem panaszkodva, hanem hittel telítetten, másokban is fölkeltve az érdeklődést az őt körülvevő világ csodáival, szellemi értékeivel szemben. Őt is megfenyítették, börtöncellába zárva kívánták megtörni, ő is kemény küzdelmet folytatott a hozzá méltatlan ellenfelekkel. érdemes továbbolvasni….

Lényegében semmit, vagy talán mindig jobbat?
Miután népköltésből vett újévi köszöntőmmel kívántam a legjobbakat minden honlapolvasómnak, nem nagy lelkesedéssel tekintettem vissza az elmúlt egy évre, annak történéseire. Isten gondviselő szeretetének köszönjük, hogy egy újesztendő kezdetén állunk.
Jósolhatunk valami biztosat, örvendhetünk annak ami következni fog, ami ránk vár? Talán nem, semminek sem, mert ha már sikerül szétnézni a sajtóinformációk sokaságában, akkor mindenütt csak rosszabb mutatkozik. Ne csüggedjünk, hisz a jövő minduntalan ismeretlent hoz számunkra és a “lesz valahogy” ígérete megoldja az ismeretleneket.
Elsősorban szeretném, ha folytathatnám honlapom feltöltését egy-egy gondolattal. Nincsenek vágyaim, kívánságaim, terveim. De azért jó lenne, ha a Mindenható vigyázná létünket, egészséget adna a további kitartásra. Folytatódna az eddigi, megszokott és maradna még elegendő idő arra, amit szeretnék megvalósítani, leírni, rögzíteni az életből. Jó lenne, ha becsületesen folyna az élet minden nehézségek ellenére és hittel, bizalommal tekinthetnénk a jövőbe lelki, kultúrális, civilizált életünk megtartásáért. érdemes továbbolvasni….

Régi jó szokása a magyar embereknek
Esztendőt temetni összesereglettek.
Esztendőt temetni, újat köszönteni,
Múltból a jövőbe bátran tekinteni.

E szokáshoz híven összesereglettünk,
Hogy az elmúlt évtől szépen búcsút vegyünk.
Búcsút vegyünk annak öröm-bánatától,
Eredményeitől, bűntől, csalódástól.

Nem volt sikertelen az elmúlt esztendő,
Adásban, termésben nem volt szűkölködő.
Isten megáldotta verejtékhullásunk,
Ha nem is színültig, tele a hombárunk.

Szőlőhegyeink is gazdagon teremtek,
Vidámító jó bort bőven csepegtettek.
Barátságot kötni, bánatot felejteni,
Sógorság, komaság összejön vigadni.

Összejön, de szemét a jövőbe veti:
Vajon mit takargat? – folyton azt kérdezi.
Örömet takar-é, avagy tán bánatot?
Sikert, eredményt-é, vagy pedig kudarcot?

Ne felejtsd, ó magyar, a haladás titka,
Ma is, ezután is, imádság és munka.
Küzdj, és bízva bízzál, szükség az imádság,
Emberé a munka, Istené az áldás.

Örömmel köszöntelek az új esztendőben,
Áldás szálljon rátok gazdagon és bőven.
Mezőn kalász nőjön, réten fű zöldüljön,
Munkában a nóta vidáman csendüljön.

Miben szűkölködünk? – ami még meg nincsen,
A beállott újévben adja meg az Isten!
Ez a kívánságunk, ami még úgy kéne:
Megértést és békét a népek szívébe.

Hogy magyar nemzetünk Isten félelmében,
Sok szenvedés után boldog időt érjen.
Adjon az Úristen ebben az új évben víg kacagást, csengőt,
Adjon mindnyájunknak Boldog újesztendőt!

Szívemből kívánom!

Szántó Andrásról hallani Nagybányán nem újdonság. Mindenki tudja, hogy egy hírneves festőművész, grafikusról van szó, akinek munkái igencsak keresettek, itt a festők városában és sok helyről, külföldi kliensek, gyűjtők, művészetkedvelők részéről.
Nyugodtan mondhatjuk, mint mondták régebben a Kolónia nagyjairól, például Nagy Oszkárról, Sztelek Norbertről és társaikról, hogy ahol kép, festmény található egy lakásban, ott alig lehet elképzelni Szántó-kép nélkül.
A Nagykárolyi Frankó nagymama megmentette életét és reprezentáló ember lett belőle, amint kívánta, mostmár festőművészként marad halhatatlan értékes alkotásai által. érdemes továbbolvasni….

Történelem lengi körül életünket, rengeteg esemény, sors, emlékezés veszi körül mindennapjainkat. A történelem emlékeztet, tanít, bizonyít, amikor figyelünk rá és igazabbá tesz mint gondolnánk, ha tiszta igazságként vállaljuk alapos ismeretét. Hogy a történelmet a győztesek csinálják a legyőzöttek felett, csak annyiban igaz, hogy ideig-óráig marad a győztes történelem, mert előbb-utóbb győz az igazság és annak zegzugaiból előkerül a le nem tagadható ismeret.
A történelmi igazságot néha kellemetlen elviselni, de tudva annak jelentőségét nem lehet nélküle létezni, mert hiába a sokszor megpróbált történelemhamisítás, annak sohasem lesz igaz eredménye az utókor számára sem, de a jelen hamis igazolására sem. érdemes továbbolvasni….

A nagybányai TL+ péntek délután 2011. december 9-én 17,00 órai kezdettel közvetíti, a rendszeres magyar nyelvű műsor keretében a FELSŐI ZARÁNDOKPERCEK című filmet, ami egy nagyszabású Felsőbánya film-monográfia egyik része.
A műsorvezető és a film szerkesztője, rendezője egy személyben, megköszöni a nagy érdeklődést nézőtáborának előbbi, hasonló műsorai miatt. Mivel a műsort lehet nézni az interneten, ezúton is közlöm, hogy a már megszokott címen látható lesz a másfél órás film: www.canal7.ro, vagy a nagybányai kábel TV Canal7 – TL+ műsorán.

Újabb együttes, közönség előtti jelenése van a Győri művészházaspárnak Nagybányán, a Bukarest sugárúti Galériában október-november hónap folyamán „Stories” – sztori témában.
Már megszoktuk, hogy Győriék valamilyen újdonsággal hozakodnak elő minden alkalommal. Jelen tárlatukat is ilyenképpen lehetne jellemezni, hiszen mindketten újabb, eddig szokatlan alkotásokat mutatnak be. Régebbi nagyméretű képei helyett, Kinga most „mikromunkákat” produkált, Csaba pedig 500 kilogrammos, 3,60 méter magas acélszobrával, az „Androgin Ádámmal” varázsolt Gulliver hangulatot a Galériában. Az ősember Ádám és Évája-sorozat egyik darabja ez a gerincességet sugalló alkotás. érdemes továbbolvasni….

Péntek délután 17,00 órakor kezdődik a magyar nyelvű műsor a telepluszon. Október 9-én a Misztótfalusi Kis Miklósról tartott megemlékező ünnepséget közvetítjük a Misztótfalui Református Egyházközség templomából és múzeumból. A helyszínen készített több mint egy órás film istentisztelettel kezdődik, majd a köszöntők, megemlékező és méltató beszédek rövid összefoglalója után a Gyűjteményt ismerteti a film. Az ünnepségen szerepelt a Koltói Kórus.

Misztótfalusi Kis Miklós Alsó-Misztótfaluban született, 1650-ben. Magyar nyomdász, betűmetszőként ismert.
Egy új Biblia nyomásának felügyelete végett külföldre ment. Teológiai tanulmányainak folytatása helyett azonban Amszterdamban kizárólag a könyvnyomtatás mesterségét kezdte tanulni, melyet művészetté fejlesztve sajátított el. 1689 őszén visszaindult hazájába. 1690-ben megtelepedett Kolozsvárott, hol 1693-ban nyomdát alapít. Csaknem kezdettől fogva haláláig könyvek kiadásával, valamint azok javításával és bővítésével foglalkozott.

A TL+ műsorát bárhol a világon lehet követni interneten: www.canal7.ro címen

A Nagybányától csak néhány száz méterre fekvő Misztótfalu, manapság fejlődő ipari város nem csak a magyarok számára, hanem a világtörténelem szintjén is híres múltat rejt szülötte által. Sokan az erre látogatók, vagy a környék nevezetességeit megtekintők megállnak Tótfaluban, hogy a református templom és a mellette húsz évvel ezelőtt létrehozott Misztótfalusi Kis Miklós Gyűjteményt megtekintsék.
2011. október 9-én a Nagybányai Református Egyházmegye és a Misztótfalui Református Egyházközség a Misztótfalusi Kis Miklós Gyűjtemény megnyitójának 20. évfordulóján színvonalas megemlékezést rendezett. Az egyházközség lelkésze Nt. Ecsedi Árpád jó néhány éve gondozója, örzője a “múzeumnak”. Vele együtt a kis város református közössége, korábbi gondnoka Romok József, nagy tisztelettel és óvatos gondossággal vigyáznak történelmünk kis szeletére és méltó helyen igyekeznek tartani a világító lángot, ami kultúránk, örökségünk egyik féltett kincse és az egykori lelkipásztor Molnár József áldozatos és lelkes munkájának eredménye.
Az ünnepséget megtisztelték jelenlétükkel a magyar nyomdász és betűmetsző, Misztótfalusi Kis Miklós emlékét tisztelő erdélyi, magyarországi és hollandiai értékelők, az egyházmegye lelkipásztorai, nagybányai és helybeli érdeklődők. Jelen volt és az istentiszteleten szolgált Nt.Hermán M. János lelkipásztor. A koltói kórus Téglás Lajos karnagy vezetésével az ünnepség magasztosságát emelte. Üdvözlő beszédet mondott
Nt. Varga Károly esperes, Dunai Péter Magyarország Kolozsvári konzulja, Anton Ardelean Misztótfalu polgármestere. Az előadók: dr. Ferenc Postma – Vrije Egyetem Amsterdam – A holland kapcsolatok háttere és az erdélyi diákok a XVII. században, Ősz Előd Kolozsvári lelkész levéltáros: Az Aranyos Biblia címmel. Molnár Józsefre emlékezett Angster Mária Magyarországról és Ronald Steur Hollandiából. A lelkipásztorok, érdeklődő hívek között jelen voltak dr. Fekete Károly a Debreceni Hittudományi Egyetem rektora, a Tótfalusi Kis Miklós Alapítvány elnöke, György Géza az Alföldi Nyomda vezérigazgatója, Dávid Zoltán a Kolozsvári Misztótfalusi Kis Miklós nyomda és sajtóközpont igazgatója, Vicsai János tanár, egyházmegyei főgondnok, a sajtó képviselői.
A templom melletti, Kis Miklós emlékére állított kopjafa megkoszorúzása után következett néhány rendkívül érdekes, tartalmas és tanulságos előadás.
Dr. Ferenc Postma német nyelvű előadását Ősz Előd fordította. A dokumedntált bemutatóban az előadó kitért az 1585-ben alapított egyetemre, az ott tanuló erdélyiek sorsára, helyzetére, a kor elvárásainak megfelelő tevékenységekre. Az első odaérkezett erdélyi diák brassói volt 1597-ben, de ott tanult Szenci Molnár Albert is A lelki élet fontosságáról és természetesen Kis Miklórsról hallhattak az érdeklődők érdekes részleteket.
Ősz Előd előadása az Aranyos Biblia létrehozását és viszontagságait, haza érkezését részletezte. A Bibliák története, Szenci Molnár Zsoltáros könyve, a már több mint 400 évvel előbbi történeteket elevenítette fel. Az előadást nagy figyelemmel hallgatta az érdeklődő közönség.
Angster Mária mérnökasszony Molnár Józsefre emlékezett, akinek köszönhető a Gyűjtemény ittléte. 35 évi emigráció urtán sikerült nagymonográfiájában utazásainak és kutatásainak eredményeit megmentenie, a nyugaton felfedezett bizonyítékokat elhelyeznie.
Ronald Steur holland diplomata Molnár Józseffel kapcsolatos személyes emlékeiről beszélt magyar nyelven. Előadását érdekes vallomással fejezte be, mégpedig, hogy Tótfalusi Kis Miklós és Molnár József segítségével a magyar történelmet és társadalom ismeretet kezdte jobban érteni.
Ugyanaz az érdeklődés övezte a gyűjtemény, a múzeum megtekintését, ahol Ecsedi Árpád lelkipásztor tartott rövid ismertetőt és Romok József egykori gondnok is felhívta a figyelmet egyes különlegességekre.

Misztótfalusi Kis Miklós Alsó-Misztótfaluban született, 1650-ben. Magyar nyomdász, betűmetszőként ismert.
Iskoláit szülőfalujában kezdte, 1662-től Nagybányán, 1666-tól pedig Nagyenyeden folytatta. 1677-ben lektornak ment Fogarasra; innen három év múlva ismereteinek gyarapítása és egy új Biblia nyomásának felügyelete végett külföldre ment. Teológiai tanulmányainak folytatása helyett azonban Amszterdamban kizárólag a könyvnyomtatás mesterségét kezdte tanulni, melyet művészetté fejlesztve sajátított el. 1686-ra az 1645. évi amszterdami kiadású magyar nyelvű Bibliát adta ki. A Blaeu-nyomdában betűmetszéssel és betűöntéssel foglalkozva még három évet töltött Amszterdamban. 1689 őszén visszaindult hazájába. 1690-ben megtelepedett Kolozsvárott, hol 1693-ban nyomdát alapít. Csaknem kezdettől fogva haláláig könyvek kiadásával, valamint azok javításával és bővítésével foglalkozott.
Életművének része a Janson néven ma is ismert betűtípus, amely az amszterdami tartózkodása végeztével értékesített betűkészletéből származik. Antikva latin betűin kívül, amit róla neveztek el, megbízást kapott egyéb betűtípusok metszésére is. Tervezett héber, görög és örmény betűket és elkészítette az első grúz nyomtatott ábécét.
Mint a református egyház nyomdáinak kezelője, sokat fáradozott a latin iskolai tanítási nyelvnek magyarra való fölcserélésén, amivel, és Apologia Bibliorum című művével maga ellen zúdította a református papság és a professzorok nagyobb részét. Mivel a Bibliában helyesírási és egyéb kisebb javításokat végzett, azzal vádolták, hogy annak a szövegét meghamisította. A folytonos vádaskodások 1698-ban Mentség című könyve megírására késztették, azonban még ebben az évben a zsinat elé idézték, mely arra kényszerítette őt, hogy Apologiáját és Mentségét visszavonja. Élete utolsó három esztendejében ágyban fekvő beteg volt, de a nyomdákat haláláig irányította. 1702. március 2-án meghalt. Sírja a házsongárdi temetőben található.
Németh László drámája, az Eklézsiamegkövetés (1946) dolgozza fel Misztótfalusi tragédiáját.