Hitter Ferenc

Hihetetlen mennyiségű rémisztő híranyag lepte el a hazai és nemzetközi sajtót az utóbbi időben. Bár már régebben kezdtem foglalkozni bizonyos mértékben az emberi egészségre káros rengeteg hatással és anyagokkal, bevallom nem tulajdonítottam rendkívüli fontosságot ezeknek. A baj, betegség jön, elmúlhat, vagy azt mondjuk, hogy „addig él az ember, ameddig meg van írva”. Természetesen ez nem éppen így van, mert a közmondássá vált intés is igaz: „segíts magadon, mert az Isten is megsegít”. Segíts magadon, vigyázz magadra, ne használj egészségedre káros szereket, ne válj függővé ezektől: dohányzás, drog, alkohol, stb. De vannak olyan termékek is, melyeknek használatát nem lehet elkerülni, vagy nem is tudjuk, hogy szervezetünkbe jutnak, juttatják. A természetes táplálkozás, a természetes gyógymód, a tiszta levegő, az évezredes tapasztalatok ma már csak álomként lehetnek jelen életünkben. Ki vagyunk szolgáltatva a gyógyszermaffia, a mérgezés számtalan formájának. Akarva, vagy akaratlanul, az életkor növekedése is régi álom lehet csak már, annak csökkentését tervezik, akik a világ népességének szabályozását tűzték ki célul.
Talán nem is kezdtem volna el foglalkozni ezekkel a veszélyes és ellentmondásos kérdésekkel publicisztikai szinten, ha egy legutóbb kapott értesítés nem hívta volna fel a figyelmemet és természetesen nem bosszantott volna fel. érdemes továbbolvasni….

Az oroszok rövidesen újraindítják az „Aurul” üzemet Nagybányán – halljuk, olvassuk egyre gyakrabban. Állítólag a Polyus Gold bejelentette szándékát a ciántechnológiával működő üzem újraindítására – olvassuk a România Liberă központi lap hasábjain. Az Aurul új tulajdonosai várják a környezetvédelmi működési engedélyt, melynek kibocsátását jelentős, európai környezetvédelmi feltételek betartásához kötöttek az illetékesek. Az oroszok máris 100 millió eurós beruházást jelentettek, hogy jelentős mennyiségű aranyat és ezüstöt nyerjenek.
A legfrisebb híresztelések nyugtalanítják mindazokat, akik még emlékeznek a pontosan 10 év előtti, legnagyobb európai környezetszennyezésre. Az akkori katasztrófának ma is vannak következményei. Drámai helyezet uralkodik ma is Nagybozintán. érdemes továbbolvasni….

Nincs még vége a télnek. A kevés idővel rendelkező embernek minden „kint” töltött perc aranyakat ér. De miért ne mennénk oda, ahol a kellemes órákat magunknak tudhatjuk, egyedül, társainkkal, baráti körben csak jól érezhetjük magunkat a téli, még kissé havas tájban.
Jégbontó havának végén, már érezzük a kikelet havának leheletét, a tavaszelőt, tájegységenként a „bölénykor”, vagy a „fák havát”. Kellemes az idő, a hideg már nem jelent gondot, még ha leülünk is a magányos, elhagyatott helyeken. Igen, mert így is van és amúgy is. Magányos, vagy kissé zsúfoltabb helyet kereshetünk magunknak. Felsőbánya téli szépségei ugyanolyan csodásak mint régebben voltak, vagy talán a mai modern ember számára rengeteg újdonságot is rejtegetnek, csak éppen észre kell venni. Újdonságot és ámuldozást is. érdemes továbbolvasni….

Felébredtek a hivatalosságok, hogy hiányzik a címer a legtöbb helységben. Nem arról van szó, hogy kellene a „kutyabőr”, csak éppen ez is figyelemelterelő lehet a nehéz gazdasági gondokról? Nem érdemes a heraldikával foglalkozni, felfedezni azt a jelenkor számára.
Jelen esetben csak Felsőbányával foglalkoznék, mert címere nagyon régen volt és van, éppen más-más formában rögzítve, a heraldikai szabályok betartásával, a mindenkori felségjelek kihangsúlyozása mellett.
Miért fontos a címer? Sokféleképpen lehetne magyarázni jelentőségét, hiszen a legtöbb ember számára mindegy, hogy címeres helységben van a hazája vagy nem, de mégis… címernek kell lenni a hivatalban, ünnepi helyszíneken és az emberi tudatban. Nem vándornép vagyunk, címeres szülőföldünk van, melyen őseink címere bizonyítja, hogy évszázadok óta élünk. érdemes továbbolvasni….

Február 19-i TV műsoromat a hamvazószerdáról szóló ismertetővel kezdtem. Minden alkalommal szokásom megemlékezni a nagy vallási ünnepekről, eseményekről. A tévé nézőinek kifejezett megelégedésére válaszolok az ilyen és hasonló bemutatókkal. Sok ember számára fontos a vallási-lelki életet ismertető műsor. Most különösen a Felsőbányára vonatkozó részt is fontosnak tartottam, mivel a megújult kálvárián igazán nagyböjti jelenléttel érzékelhető a régi idők vallásosságának, a kereszt iránti tiszteletnek a jelentősége. A 10 perces összeállítás képeivel kísért szöveget Liszt Ferenc Vexilla Regis-e követte a nagyböjt hangulatát idézve: érdemes továbbolvasni….

2002-ben a Németh László iskola megalapította diáktanácsát, az NLDT-t, mely azóta aktívan működik, különböző szórakoztató és kulturális programokat szervezve az iskola diákjainak. 2009-ben a DT első programja a Főtér Fesztivál keretén belül lett megszervezve, az osztályok közötti vetélkedő, az Aranyosztály. Szintén a fesztivál időtartamakor Nagybányán MKT-t (Megyei Konzultatív Tanács) szerveztünk, melyen 8 megye képviseltette magát. Azután októberben egy újítással próbálkoztunk, a Gólyatáborral, mellyel nem csak eredeti célunkat értük el, de néhány új taggal is gazdagodtunk. Ezt követte a Helloween buli, melyet jelmez- és tökfaragó verseny színesített. Majd sportrendezvények, mint például focibajnokság vagy akár kosárkupa keretén belül is bizonyíthatták tehetségüket a diákok. érdemes továbbolvasni….

A XXI. században büszkék lehetünk a több mint száz évvel ezelőtt alapított „Nagybányai festőiskola” örökségére, szellemiségének megőrzésére és továbbvitelére, napjainkban történő művelésére. Kik voltak a Kolónia alapítói, mesterei, növendékei? Manapság elegendő említeni a festészet nagybányaiságát és szerte a világon tudják, elismerik és méltatják annak nagy egyéniségeit, féltve őrzött mesterműveit.
A XIX. század végén, a történelmi festészet központja, München csábította a magyar fiatalokat. Hollósy tanítványai, Thorma János, Réti István és az iskola köré csoportosult baráti kör, Iványi Grünwald Béla, Csók István, Ferenczy Károly alakította a nagybányai csoportot, akik leginkább a naturalizmus nemzetközi áramlatához kapcsolódtak. Ez a művészeti elv az akadémizmus és a romantika elleni lázadást hordozta magában, a valóságra, a természetre, az életre hivatkozott. A mindent egyformán fontosnak tartó leíró jellegű naturalizmusukat lírai, érzelmes hangvétel színezte. érdemes továbbolvasni….

Régi mese a régiók, kisrégiók létrehozásának terve, de sohasem került napirendre annyira, hogy megvalósuljon. Adminisztratív területi átrendezést is vártak, várnak ennek kapcsán, de úgy látszik nehéz kimozdítani a kerékvágásból a beragadt bürokráciát, no meg még sok mást, amivel annak idején, a megyésítés rendezésével sikerült sok helyen megbontani a nemzeti-kisebbségi egységet.
A mostani hisztériának sem lenne értelme észrevenni. érdemes továbbolvasni….

Minden időkben, de különösen az elmúlt 20 évben olyan elvek, nézőpontok alakultak ki, melyek nagy fontosságot tanúsítanak a helytörténeti kutatásoknak, közléseknek, annál is inkább, mivel ez nem intézményesített keretek között történik és sok olyan anyag megmentésére ad lehetőséget, ami ismeretlen körülmények között menne veszendőbe, sohasem kerülne felszínre, mások, az utódok, vagy történészek kezébe.
Számtalan ilyen példa van erre és megelégedéssel kell üdvözöljem azokat a személyeket, akik tesznek valamit a helytörténeti kutatás, a helytörténet írás, vagy legalább annak támogatása érdekében, vagy akik sokat tesznek azért, hogy régi tárgyak, írások, képek, vagyis „ereklyék” megmentődjenek, ne jussanak szemétbe, vagy annál is rosszabb, a megsemmisülés felé.
Felsőbányán is találunk ilyen és hasonló embereket, bár nagyon keveset, de annál lelkesebbeket. A „Felsőbányai arcképcsarnok” című munkámban találkozunk néhány fontos névvel, akik a város jelentős személyiségei voltak. A kötet folytatását ígértem is, szeretném, ha még megörökítésre kerülne jónéhány név, akik méltók és érdemesek arra, hogy ne a feledés martalékai legyenek, akár régebbiekről van szó, vagy a kortársakról is, akik jelenleg tesznek sokat és büszkék lehetünk tevékenységükre. Ezt is csak remélem, hogy sikerülni fog. Az anyag gyűl, hatalmas dokumentum mennyiség várja a feldolgozást, de a további bővítést is. érdemes továbbolvasni….

Haitit a Richter-skála szerinti 7.3 erősségű földrengés rázta meg. A természeti katasztrófa a környező országok mellett a fővárost Port-au-Prince-t és a környező településeket is sújtotta. A legnagyobb csapást Haiti nyugati tartományai szenvedték, több mint két millió embert érintve. Ezrek rekedtek a törmelékek alatt, miközben a mentést az akadozó távközlés és az egyre rosszabb közbiztonság tovább hátráltatta. A Vöröskereszt intézkedései a túlélők megsegítésére siettek. “Haitiban a lakosság 35 százaléka 15 év alatti, ez azt jelenti, hogy a 250 ezer sérült között jóval több a gyermek, mint más hasonló esetekben”. A természeti csapás becslés szerint másfél millió embert tett hajléktalanná. Sokan ideiglenesen kialakított, illemhely nélküli táborokban húzódtak meg, szabad ég alatt aludtak, az utórengésektől való félelem miatt. A halálos áldozatokat gépekkel ásott tömegsírokba alig győzték eltemetni. Naponta tízezer halottat. érdemes továbbolvasni….