A „hepehupás” Szilágyság földrajzilag és etnikailag négy belső kistájra tagolható, ezek a Tövishát, a Kraszna-vidék, Berettyó-felvidék és a Szamos-mellék. Monó a Szilágyság egy viszonylag nagy, közel hatvan magyarlakta települést felölelő néprajzi tájegység egyik falva. Egyes nézetek szerint Tövisháthoz, mások szerint a Szamos-mellékhez sorolható. Közigazgatásilag a Szamoshát térségbe, Máramaros megye, Sülelmed községhez tartozik. A falu összlakossága 1126 fő. Etnikailag a román és a magyar nemzetiségűek lakják. A magyarok száma 646 fő, a románoké 480 fő. Felekezeti megoszlása: református: 606 fő, ortodox: 456 fő, Jehova tanúi: kb. 50 fő pünkösdista: kb. 80 fő, egyéb: kb. 10 fő.
Monó földrajzi elhelyezésével és néprajzi adataival kezdem cikkemet, melyben a megszokott mindennapiságot, a sivár falusi életet megbolygató fontos eseményről is beszámolhatok. Megtiszteltetés volt számomra a meghívás, melyet Kovács Emil Lajos festőművész javaslatára kaptam a Benedek házaspártól. Monó gazdag társadalmi múltjának felelevenítése történik néhány év óta, melynek fontosságát érdemes kihangsúlyozni, hiszen a történelem értékes nyomainak sok esetben már csak múltjáról beszélhetünk. Kúriák és udvarházak romjai árulkodnak a sajnálatos valóságról és amikor egy-egy múltidézés lehetősége öltözik ünnepi köntösbe, akkor büszkék lehetünk, hogy vannak még emberek közöttünk, akik vigyázzák, megmentik a történelmet, a múlt emlékeit, az ősök hagyatékát, az elődök bölcsességét.
Valami ilyesmi történt a közelmúltban és az elmúlt napokban Monón. A több évszázados múltat idéző híres kúria öltözik ünnepi díszbe romos, pusztulást jelentő állaga után a Szatmárnémetiben élő Benedek család jóvoltából. Augusztus első vasárnapja emlékezetes ünnepnap volt Monón. A hatodik éve megrendezett festőtábor résztvevői már idényük vége-felé jártak és az idén termett alkotásaikat mutatták be az érkezőknek. Az események sorrendjét azonban házszentelővel kezdték, amint az illő szokás építés, vagy felújítás után. A sors véletlene következtében csak a falu ortodox pópája volt otthon, aki készséggel vállalta a vallásos ceremónia végzését, kihasználva monopolhelyzetét, hosszasan kérte Isten bőséges áldását mindenkire és a házra.
Benedek Piroska bemutatója következett, aki elsősorban a Kun, Tholdy-Horváth, Wesselényi kúria honlapjának indítását ismertette a www.transylvanianmanorhouse.com címen, majd az ott élő ősök családfájának aprólékos felvonultatását, a főúri családok életének fontos mozzanatait mutatta be körültekintő szakszerűséggel. A kúria bemutatása és építészeti elemzése, a főnemesi birtokok aprólékos ismerete, a jelenlegi tulajdonos tudományos alapozottságú érdeklődését mutatja egy ilyen történelmi eseményekkel és személyekkel telített környezet iránt. Kovács Emil Lajos szatmári festőművész bemutatta az idei tábor résztvevőit, akik Baráth Csaba Attila, Talpos Erzsébet, Tent Aurel, Nagy István, Schmidt Porcza Natália és Porcza Árpád voltak. A festőművész köszönetet mondott a mecénás Benedek-Andir családnak, hogy már hatodik alkalommal nyújtottak lehetőséget e művészi tevékenység kibontakoztatására és reményeit fejezte ki, hogy a kitűnő és erre alkalmas környezetben még tovább folytathassák e tevékenységet, Monó és környékét téve csodálatossá a művészet eszközeivel.
A község polgármestere üdvözölte a nemes kezdeményezést, hangsúlyozva közösség megbecsülését a múltbéli örökség megmentése érdekében.
Az idei termés bőséges volt: állapította meg Hitter Ferenc, aki a festőtábor 7 nap alatt „termett” 90 alkotását szemlélve röviden elemezte külön-külön a hét alkotóművész eredményeit.
A házigazdák megvendégelték a többszörös ünnepségre érkezetteket. Jelen voltak az előző tulajdonosok képviseletében Péterffy Sándor és Péterffy Mária Désről, Kerekes Ferenc és Zsóka Felsőbányáról, a faluban élő rokonság, ismerősök.
Nemes lelkekben nemes gondolatok születhetnek. Egy omladozó kúria restaurálása és fenntartása nagy áldozatokat követel. Ha pedig annak „értékesítése”, használata nemes célokat szolgál, akkor annál inkább dicséretre méltó. A Benedek-Andir család nem lakhelynek, saját lakosztályuknak szánja a kúriát, hanem olyan kulturális-művészi tevékenységek lebonyolítására, mint az évenként megrendezett festőtábor, vagy építésztáborok egyetemisták részvételével, esetleg majd konferenciák és tudományos ülések helyszíneként.
Köszönet és hála mindezekért a mecénásoknak, a Benedek-Andír családnak. Annyi lelkesség, tudás és tettvágy nélkül melyet tapasztaltam, ez nem sikerülne. Adja Isten, hogy ne csak munkájuk feküdjön benne, hanem élvezetüket leljék munkájuk gyümölcsében, hiszen népünk történelmének egy szeletét, egyik igencsak fontos részét kívánják őrizni, tovább istápolni ott, Szatmártól Monóig.